Feleannyi idő a TBC kezelésére?

Aranyeret okozhat, ha a toaletten ülve túl sokat használjuk a mobiltelefonunkat? Mit jelezhet előre a vénás lábszárfekély? Különös klinikai éberséget és egyéni kockázatmérlegelést igényelhet, ha a beteg ilyen tünetet mutat. Jelentősen lerövidítheti a tuberkulózis kezelési idejét egy új gyógyszerjelölt.  

Jó napot kívánok kedves kollégák! A DrHírek újabb adásával jelentkezünk.  
 
Ezen hírünk megjelenését a STADA Venoruton termékcsaládja támogatta. 
Egy tanulmányban a halálozás kockázatának növekedéséről számoltak be olyan betegek esetén, akik krónikus vénás elégtelenségben szenvedtek és akiknél egyidőben vénás lábszárfekély jelentkezett. A vénás lábszárfekély a krónikus vénás elégtelenség előrehaladott, C5-C6 stádiumára jellemző tünet. Kezelése igen költséges és a hozzá köthető halálozási arány is jelentős. A halálozás és a vénás lábszárfekély közötti kapcsolat vizsgálatának céljából retrospektív elemzést végeztek, aminek alapjául a Vascular Quality Initiative Varicose Vein Registry adatbázisa szolgált. A vizsgálatba olyan betegek kerültek bevonásra, akik 2016 májusa és 2024 áprilisa között felszíni vénás beavatkozáson estek át, és legalább egyszer részt vettek kontrollvizsgálaton. Az elemzésben két csoportba sorolták a betegeket. Az első csoportot a vénás lábszárfekéllyel rendelkező betegek alkották, akik a C5-C6 stádiumában voltak a krónikus vénás betegségnek. A másik csoportba a C0-C4 stádiumokban lévő betegek kerültek, akiknél még nem jelentkezett vénás lábszárfekély. Az eredmények értékelésénél figyelembe vették a betegség súlyosságát és több klinikai paramétert is, pl. a kórelőzményt, a tüneteket és a kapott kezelést. A vizsgálatba több mint 7000 beteget vontak be. Az összmortalitás szignifikánsan magasabb volt a vénás lábszárfekéllyel rendelkező csoportban, mint azoknál, akik a betegség csak kezdeti stádiumú volt. A vénás lábszárfekély a vizsgálatban a rosszabb túlélés független előrejelzője volt. Megjegyzendő, hogy az eredmények nem reprezentatívák a populáció egészére nézve, így azok általánosíthatóságához további vizsgálatok szükségesek. A vizsgálat kiemeli azonban, hogy vénás lábszárfekély jelentkezése esetén szükséges az egyén kockázatának mérlegelése és a célzott terápia. A vizsgált betegek paramétereiből jól látszik, hogy a vénás lábszárfekély a vénás betegségének progressziójával jelentkeznek. Ez felhívja a figyelmet a krónikus vénás elégtelenség korai kezelésének fontosságára. 

Az elmúlt időszakban számos világnap került megrendezésre, melyek mindegyike valamilyen társadalmilag jelentős problémára igyekszik felhívni a figyelmet. Március 22-én tartott tuberkulózis világnapja alkalmából írt cikkünk tartalmát ismertetem.  

A klinikai fázis III vizsgálatokra várakozik egy új antibiotikum, mely potenciálisan lerövidítheti a tuberkulózis kezeléséhez szükséges időt. Egy tanulmányban az új, sorfequiline nevű antibiotikum biztonságosságát és hatékonyságát értékelték. Az előrejelzések szerint 8 hétre rövidítheti a jövőben a tuberkulózis kezelését. Az antibiotikumot hosszú hatású injekciós formában is elérhetővé tennék, ami még ezt az időtartamot is a felére csökkenthetné. Tehát mindössze 1 hónap alatt gyógyítaná a betegséget, aminek standard terápiája jelenleg 6 hónapon át zajlik. Ehhez a hatóanyagnak természetesen számos szigorú feltételnek kell még megfelelnie, de az eddig ismert eredmények ígéretesek. A fázis II vizsgálatok során 22 helyszínen végeztek randomizált kontrollált vizsgálatokat több mint 300 diagnosztizált TB-beteg bevonásával. Csak olyan betegeket vontak be, akinek sputumából kimutathatóak voltak nem gyógyszerrezisztens baktériumtörzsek. A betegeket 5 kezelési csoportba sorolták be. 3 kezelési csoportban SPaL-kombinációt, azaz sorfequilinet, pretomanidot és linezolidot kaptak 25, 50 és 100 mg-os dózisokban 8 hétig, majd utólagos kezelésként izoniazidot és rifampicint. A negyedik csoportot bedaquiline-pretomanid-linezolid kombinációval kezelték 8 hétig, majd az előző csoportokhoz hasonló standard ellátást kaptak. Az ötödik csoport a jelenlegi standardeknek megfelelő TB kezelést kapott. 8 héten át izoniazidot, rifampicint, pirazinamidot és etambutolt, majd 18 hétig folytatólagosan izoniazidot és rifampicint. A vizsgálat fő végpontja a stabil sputumkonverzió volt a 8. héten. A sorfequiline-t kapó csoportoknak lehetőség volt a kezelés lezárására a 15. héten, ha tünetmentesek és sputum negatívak voltak a betegek. A 8. hétre 25 mg SPaL terápiával a betegek 31%-a érte el a stabil sputumkonverziót. Ez a szám az 50 mg-os csoportban 46%-nak, míg a 100 mg-os csoportban 59%-nak adódott. A bedaquiline csoportban és a standard Tb-kezelést kapó csoportban egyaránt a betegek 45-45%-a érte el ezt az eredményt. A 25 mg-os SPaL csoportban a betegek 28%-a zárhatta le hamarabb a vizsgálatot, míg 50 mg esetén 46%-uk, 100 mg esetén pedig 64%-uk teljesítette a lezárás kritériumait. A vizsgálatban az SPaL kezelés hatékonysága az eredmények alapján meghaladta a többi terápiáét, biztonságossága pedig a jelenleg is alkalmazott TB-kezelésével volt összevethető. A sorfequiline tehát egy ígéretes alternatívája lehet a jelenleg alkalmazott terápiáknak.  

Következő hírünkben egy teljesen hétköznapi, látszólag ártalmatlan tevékenység lehetséges súlyos hatásairól számolunk be. Ez a tevékenység nem más, a WC-n történő telefonozás.  

Azt már évtizedekkel ezelőtt felvetették, hogy a hosszan tartó WC-n ülés potenciálisan aranyér kialakulásához vezet, de ezzel kapcsolatban elemzéses vizsgálatokat eddig nem végeztek. Az okostelefonok megjelenésével azonban egyre több ember tölt indokolatlan mértékű időt az illemhelyiségben. Ez tette szükségessé ezt a keresztmetszeti vizsgálatot, amit a Harvard Egyetem oktatókórházában végeztek. A kolonoszkópiás szűrésen résztvevő betegek körében kérdőívekkel mérték fel a WC-használat közben okostelefonozási szokásokat. Emellett kérdéseket tettek fel a tüneteikről, valamint más tényezőkről is, pl. erőlködésről, fizikai aktivitásról vagy étkezési szokásokról. Összesen 125 felnőtt résztvevő töltötte ki a kérdőíveket, és a kolonoszkópia 43%-uknál igazolt aranyeret.  A válaszadók 66%-a használta az okostelefonját WC-használat közben. Azok, akik okostelefont használtak a WC-n, fiatalabbak voltak, mint a nem használók. Az okostelefont használók szignifikánsan több időt töltöttek a WC-n, mint azok, akik nem használtak telefont: a felhasználók több mint egyharmada ült alkalmanként több mint öt percig a WC-n. A WC-n történő okostelefon-használat 46%-kal magasabb aranyérkockázattal társult. A WC-n ülve végzett leggyakoribb tevékenység a hírek olvasása volt és a közösségi média használata volt. Ugyanakkor azonban a vizsgálat nem talált összefüggést a székelés közbeni erőlködés és az aranyér kockázata között, ami eltér néhány korábbi tanulmány következtetéseitől. A megfigyelés magyarázata az lehet, hogy amíg normál ülőhelyzetben a medencefenék bizonyos mértékben alátámasztott, addig a WC-ülőkén történő ülésnél azonban ez nem valósul meg. Így a haemorrhoidális párnákban aránytalanul megnő a nyomás. Érdekesség, hogy bár a WC-n töltött idő egyértelműen megnövekedett, a résztvevők nem gondolták úgy, hogy ezért az okostelefon használat lenne a felelős. A tanulmány egy lehetséges és nem elhanyagolható egészségügyi kockázatra hívja fel a figyelmet, ami manapság egyre több embert érint.  

 
A DrHÍrek újabb adásával két hét múlva jelentkezünk. Addig is figyelmükbe ajánlom az eConsilium felületét, ahol az itt megjelenő híreken kívül számos érdekes cikket találhat. Köszönöm megtisztelő figyelmet!