Tények vs. tévhitek: mit mond a WHO az oltásokról?

Okozhatnak-e autizmust a védőoltások? A WHO állásfoglalása egyértelmű választ ad. Izmaink memóriája fejlettebb lehet, mint gondolnánk? Egy vizsgálat szerint az inaktivitást tartósan megjegyzik molekuláris szinten. Milyen következményekkel járhatnak a krónikus vénás betegségek? A tudomány jelenlegi álláspontja szerint nem csak az életminőséget rontják, hanem számos tromboembóliás esemény jelentős kockázati tényezői is. 

Jó napot kívánok kedves kollégák! A DrHírek újabb adásával jelentkezünk, melyben az elmúlt időszak legérdekesebb cikkeit videós tartalmak formájában is elérhetővé tesszük. 

Első hírünk megjelenését a STADA Venoruton termékcsaládja támogatta. 

Egy vizsgálat szerint a krónikus vénás betegségek növelhetik a trombózis kockázatát. A krónikus vénás betegségek gyakran alulértékelt egészségügyi problémának számítanak annak ellenére, hogy igen súlyos következményekkel járhatnak. Ebben a kutatásban azt vizsgálták, hogy a krónikus vénás betegség milyen mértékben növelheti a súlyos tromboembóliás események és a halálozás kockázatát. A tromboembóliás események körében vizsgálták a felületes vénás trombózis, a mélyvénás trombózis és a tüdőembólia kockázatnövekedését is. A retrospektív kohorszvizsgálatot egy amerikai elektronikus egészségügyi adatbázis adatai alapján végezték. Több mint 450000 embert vontak be, akik kardiovaszkuláris betegségben szenvedtek, és hajlampontszám-illesztéssel hasonlították össze őket a kontrollszemélyekkel. A kimeneteleket több időablakban elemezték. A betegeket alcsoportokban vizsgálták a betegség súlyosságától és a kapott intervenciós kezelések függvényében. A kapott eredmények elsőre meglepőek lehetnek, ugyanis a tromboembóliás események és a halálozás kockázata is megnőtt a teljes követési idő alatt. A felületes vénás trombózis kockázata közel 19-szeresére, a mélyvénás trombózis kockázata több mint 3-szorosára, a tüdőembólia kockázata 2-szeresére míg a halálozás kockázata szintén közel kétszeresére emelkedett. Az adatokból az is kiderül, hogy a legnagyobb kockázatok az első hónapokban jelentkeznek: a diagnózist követő első 3 hónapban a felszínes vénás trombózis kockázata több mint 70-szeresére, a mélyvénás trombózis kockázata 8-szorosára, a tüdőembólia és a halálozás kockázata pedig több mint 3-szorosára emelkedett. Míg a betegség súlyossága nem befolyásolta érdemben a kockázat növekedését egyik alcsoportban sem, az intervenciós kezelések csökkentették a súlyos tromboembóliás események és a halálozás kockázatát. Egy kivétel azonban akadt: érdekesség, hogy a felületes vénás trombózis kockázata paradox módon növekedett. Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a krónikus vénás betegség nem csak egy életminőséget rontó állapot. Talaján számos, akár életveszélyes állapot is kialakulhat, ezért a korai intervenciós kezelések és a fokozott klinikai éberség ajánlott.

Következő hírünk, hogy az ismételt izomhasználat-kiesés tartós molekuláris változásokat idézhet elő.  

Az életkor előrehaladtával természetes módon csökken az izomtömeg és romlik a vázizmok funkciója, amihez a betegségek és az immobilizáció szintén hozzájárulnak. A kutatás során azt vizsgálták, hogy kialakul-e egyfajta „molekuláris memória”, amely befolyásolja az izmok későbbi válaszát az újabb terheléskiesésre, valamint ez a jelenség különbözik-e fiatal és idősebb egyének esetében. Ennek megállapítására fiatal felnőtteknél alsó végtagi immobilizációval idéztek elő ismételt izomhasználat-kiesési ciklusokat, emellett párhuzamosan állatkísérletes modelleket is alkalmaztak. Az izomszövetből több időpontban vettek mintákat, és komplex vizsgálatokat végeztek. Többek között vizsgálták a génexpressziót, a DNS-metilációt, valamint immunhisztokémiai és biokémiai elemzéseket is végeztek. Az ismételt inaktivitás jelentős izomatrophiát okozott, és több száz gén expresszióját módosította. Fiataloknál a második inaktivitási ciklus során mérsékeltebb génexpressziós változások jelentkeztek az oxidatív és mitokondriális útvonalakban, ami védőhatású „molekuláris memóriára” utal. Ezzel szemben időseknél kifejezettebb izomvesztés, valamint tartósan gátolt aerob anyagcsere volt megfigyelhető. Csökkent a NAD⁺-szint és a mitokondriális DNS mennyisége, miközben fokozódott a DNS-károsodás, a proteaszomális lebontás és az extracelluláris mátrix átalakulása. Idős állatoknál az izomtömeg a regeneráció során sem állt helyre teljesen. Az epigenetikai vizsgálatok során DNS-hipermetilációt észleltek, ami tartósan elnyomott bizonyos géneket. A vizsgálat bizonyítja, hogy a vázizom molekuláris szinten „emlékszik” a korábbi inaktivitási állapotokra. Ez az emlékezet fiataloknál adaptív és részben védő hatású, míg idősebb korban a regeneráció romlásához és fokozott sérülékenységhez vezet. Az eredmények hangsúlyozzák az inaktivitás kerülésének és a korai rehabilitációnak a fontosságát.  

Mai adásunk utolsó híre a WHO állásfoglalásáról szól az autizmus és a vakcináció összefüggéseivel kapcsolatban. Cikkünk az április 2-án megrendezett autizmus világnapja alkalmából íródott, és azt a téves elképzelést igyekszik tisztázni, miszerint a gyermekkorban kötelező védőoltások több kockázatot hordoznak magukban, mint amennyi előnnyel járnak. Az oltásokkal szembeni bizalmatlanság egyre elterjedtebb, aminek következtében sajnos időnként egyes szülők megtagadják a vakcina beadását gyermeküknek. Ez súlyos fertőzésjárványokat indíthat el – gondoljunk csak a Romániában pusztító kanyarójárványokra, melynek következtében számos gyermek élete kerül veszélybe. A WHO legújabb elemzése megerősíti, hogy a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok szerint nincs ok-okozati összefüggés a vakcinák és az autizmus spektrum zavarok között. A WHO független szakértői bizottsága szisztematikus áttekintést végzett annak érdekében, hogy megerősítsék a vakcinák biztonságosságát. A vizsgálat során 31 primer kutatást tekintettek át a 2010 és 2025 közötti időszakből, melyek több országból származó adatokat tartalmaztak. Emellett értékelték az az alumínium adjuvánsokkal kapcsolatos egészségügyi kockázatokat 1999 és 2023 között végzett vizsgálatok alapján. Elemzéseik tárgyát képezte még egy nagy dán kohorszvizsgálat is, amely 1997 és 2018 között vizsgált élve született gyermekeket. Megállapításuk szerint a vakcinák alkalmazása nem mutat ok-okozati kapcsolatot az autizmus kialakulásával. A tiomerzál és az alumínium adjuvánsok használata biztonságos, és nem növelik az autizmus kockázatát. Az ismertetett eredmények összhangban vannak a WHO által közölt korábbi állásfoglalásokkal is. Hangsúlyozzák, hogy minden nemzeti hatóság kötelessége egy olyan vakcinapolitika kialakítása, amely a legfrissebb tudományos bizonyítékokra támaszkodik. A WHO a gyermekimmunizációt az elmúlt 50 év egyik legnagyobb globális sikerének tekinti, amely legalább 154 millió gyermek életét mentette meg. 

Amennyiben érdekesnek találta a hírösszefoglalót, az eConsilium felületén naponta olvashat újabb tudományos eredményekről. Következő hírösszefoglalónkkal két hét múlva ugyanekkor jelentkezünk. Köszönöm a megtisztelő figyelmet!