Jó napot kívánok kedves kollégák! Engedjék meg, hogy bemutatkozzak: én dr. Kása Gergő vagyok. Örömmel jelentem be, hogy újraindul a DrHírek 2 heti rendszerességgel jelentkező híradása. Célunk, hogy rövid összefoglalók segítségével hiteles tájékoztatást adjunk a legfrissebb kutatási eredményekről és legújabb felfedezésekről az egészségügy és az orvostudomány különböző területein. Az ismertetett cikkek az eConsilium felületén írásos formában is megjelennek, melyek közül a legérdekesebbeket videós tartalmak formájában is feldolgozzuk a DrHírek oldalán.
Kezdjük is mindjárt egy izgalmasnak ígérkező gyógyszertechnológiai innovációval.
Amerikai kutatók egy teljesen egyedülálló fejlesztéssel biztosítanák a rendszeres gyógyszerbevételt. A gyógyszerszedési fegyelem hiánya világszerte komoly egészségügyi probléma. Csak az Egyesült Államokban évente körülbelül 125 ezer megelőzhető haláleset köthető ahhoz, hogy a betegek nem az előírás szerint szedik a gyógyszereiket. Az ebből eredő gazdasági teher meghaladja a 100 milliárd dollárt évente. A statisztikák szerint a krónikus betegek közel fele nem tartja be pontosan az orvosi utasításokat.
Erre a problémára kínálhat megoldást az MIT, vagyis a Massachusettsi Műszaki Egyetem mérnökeinek legújabb fejlesztése, amely egy olyan kapszula, amely vezetékes összeköttetés nélkül képes jelezni, amikor lenyelték. A SAFARI névre hallgató technológia egy biológiailag lebomló, passzív RFID-címke, amely pontosan rögzíti a gyógyszerbevétel tényét.
De hogyan is működik ez a gyakorlatban?
Az RFID – vagyis rádiófrekvenciás azonosítás – olyan technológia, amely rádióhullámok segítségével teszi lehetővé tárgyak azonosítását és nyomon követését. Ilyet használnak például bolti lopásgátló címkékben vagy kórházi betegazonosító rendszerekben.
A SAFARI különlegessége, hogy mindezt egy lenyelhető kapszulában valósítja meg. A kapszulában egy cinkből készült, cellulózrészecskék közé ágyazott antenna található, amelyet egy apró chip egészít ki. Az egészet egy speciális árnyékoló réteg veszi körül, amely Faraday-kalitkaként működik. Ez megakadályozza, hogy a kapszula a lenyelés előtt bármilyen jelet kibocsáthasson. Amikor a beteg lenyeli a kapszulát, a zselatinbevonat feloldódik. Ezzel egyidőben felszabadul a gyógyszer, az antenna pedig működésbe lép. Egy külső leolvasó jelet küld, majd az antenna válaszol – így megerősítve azt, hogy valóban bevették a gyógyszert. Ez az adatcsere jellemzően 10 percet vesz igénybe.
A hatásosságot sertésmodelleken végzett kísérletekben igazolták. A SAFARI képes volt pontosan érzékelni a bevételi eseményeket, miközben a kapszula teljes mértékben lebomlott. A biztonságra is kiemelt figyelmet fordítottak. A felhasznált anyagokat kiváló biológiai kompatibilitásuk miatt választották, és mivel minden összetevő lebomlik, nincs szükség visszanyerésre vagy elemcserére. A rendszer ráadásul kompatibilis a jelenleg is használt zselatin- és hidroxipropil-metilcellulóz-kapszulákkal.
A fejlesztők szerint a SAFARI különösen hasznos lehet azok számára, akiknek életbevágóan fontos a pontos gyógyszerszedés. Ilyenek például a szervátültetésen átesett betegek, az immunszuppresszív terápiában részesülők, vagy az olyan hosszú távú kezelést igénylő fertőzések érintettjei, mint a HIV vagy a tuberkulózis. A jövőben elképzelhető tehát, hogy pontosan követhetővé válik a gyógyszerszedés, amivel számos életet veszélyeztető kimenetel megelőzhető.
És ha már a krónikus betegségek hosszú távú kezeléséről szó esett, fontos megemlítenünk, hogy az életmódbeli tényezők legalább annyira jelentősek, mint a rendszeres gyógyszerszedés.
Egy friss, nagyszabású elemzés meglepő válasszal szolgált arra a kérdésre, hogy szükséges-e szigorúan napi szinten beiktatni a testmozgást magas vérnyomás esetén. Sokak számára népszerű egészségmegőrző stratégia a napi 10000 lépés, azonban ez nem mindig kivitelezhető, és az előnyei sem haladják meg bizonyítottan a ritkább, de rendszeres mozgástevékenységekét.
A heti ajánlott mennyiségű fizikai aktivitás elérése jelentősen csökkenti a halálozási kockázatot hipertóniás betegek körében. Ez a hatás független attól, hogy a mozgást a héten több napra osztják el, vagy csak bizonyos napokon van aktivitás.
A vizsgálatot egy kínai egyetem kutatói végezték, az Egyesült Királyság Biobank adatainak felhasználásával. Az elemzésbe 52 838 magas vérnyomásos beteget vontak be, akiknél gyorsulásmérővel mért, objektív fizikai aktivitási adatok álltak rendelkezésre.
A résztvevőket heti mozgásmennyiségük és annak eloszlása alapján három csoportba sorolták. Az első csoportba az inaktívak tartoztak. Ők heti kevesebb mint 150 perc mérsékelt intenzitású testmozgást végeztek. A második csoport a „hétvégi harcosoké” volt. Ők elérték a heti ajánlott, legalább 150 percnyi aktivitást, de annak legalább fele mindössze egy–két napra esett. A harmadik csoportba az aktív, rendszeresen mozgók kerültek. A csoportba tartozók szintén elérték a heti minimumot, de azt egyenletesebben osztották el a hét során.
A betegek utánkövetésének medián időtartama 7 és fél év volt. Elsődleges végpontként a bármely okból bekövetkező halálozást értékelték. A másodlagos végpontok közé pedig a stroke, az iszkémiás stroke, valamint a stroke miatti halálozás tartozott. Az utánkövetés során több mint 2600 halálesetet regisztráltak. Az inaktív csoporthoz képest mindkét aktív csoportban körülbelül 30 százalékkal alacsonyabb összhalálozási kockázatot figyeltek meg. A kockázatcsökkenés mértéke gyakorlatilag azonos volt a csak hétvégente aktívak és a rendszeresen mozgók körében. A stroke és az iszkémiás stroke előfordulása szintén alacsonyabbnak bizonyult az aktív csoportokban, bár ezek az eredmények többségében nem érték el a statisztikai szignifikancia szintjét.
A kutatás legfontosabb üzenete egyértelmű: nem az számít, hogy a beteg a hét hány napján mozog, hanem az, hogy összességében elérje a heti legalább 150 percnyi mérsékelt vagy intenzív fizikai aktivitást. Legyen szó akár rendszeres, akár 1–2 napra koncentrált mozgásról, az aktív életmód jelentősen csökkenti a halálozás kockázatát a fizikai inaktivitáshoz képest. Ez különösen fontos üzenet lehet azoknak a hipertóniás betegeknek, akik életvitelébe nem fér bele a mindennapos sport, de hétvégén vagy néhány arra alkalmas napon szánnak erre időt.
Utolsó, de nem kevésbé érdekes hírünk a neurológia területéhez kapcsolódik.
Az elhízás régóta ismert kockázati tényezője az Alzheimer-kórnak, azonban egy nemzetközi kutatócsoport további összefüggéseket keresett a két betegség között. Az ADNI, vagyis az Alzheimer-kór Neuroképalkotási Kezdeményezés adatbázisát elemezve azt vizsgálták, hogyan hat a testsúly az Alzheimer-kórhoz köthető vérbiomarkerekre, valamint az agyban felhalmozódó amyloid mennyiségére.
A kutatók több mint 1200 vérmintát elemeztek, és PET-vizsgálatok segítségével követték nyomon az amyloidlerakódást az érintett betegek agyában. Az eredmények elsőre akár ellentmondásosnak is tűnhetnek. A magasabb testtömegindexű résztvevőknél a vizsgálatok kezdetén alacsonyabb Alzheimer-biomarkerszinteket mértek a vérben, és az amyloid PET-vizsgálatok is kisebb terhelést mutattak. Mint azonban az a hosszabb távú utánkövetés során kiderült, ez nem jelent védelmet a betegség lefolyásának súlyosbodásával szemben. Azoknál, akik elhízottak voltak, gyorsabban emelkedtek a kóros biomarkerek szintjei, és gyorsabban nőtt az agyi amyloidlerakódás. A kutatók szerint a kezdetben alacsonyabb biomarkerszintek részben olyan technikai okokkal magyarázhatók, mint az elhízott betegek nagyobb vértérfogata. Idővel azonban egyértelművé válik a betegség előrehaladása.
A tanulmány legfontosabb következtetése, hogy az elhízás aktív szerepet játszhat az Alzheimer-kór előrehaladásában. A kutatók szerint ezért a testsúly rendezése, illetve az elhízás kezelése a jövőben akár a demencia elleni küzdelem egyik eszköze is lehet.
Amennyiben érdekesnek találta az itt megjelent híreket, további friss tudományos eredményekről az eConsilium felületén tájékozódhat. Köszönöm a megtisztelő figyelmet!
Ajánlott cikkek:
Források:
https://www.cell.com/cell-reports-medicine/fulltext/S2666-3791(23)00486-X
https://www.eurekalert.org/news-releases/1006526
https://academic.oup.com/bjs/advance-article/doi/10.1093/bjs/znad320/7438951?login=false
https://www.nature.com/articles/s41591-023-02632-w
Hozzászólás