Finerenon diabetes nélkül is?

Új szerepet tölthet be a finerenon a vesebetegségek kezelésében. Melyik hatóanyag javíthatja leginkább a Crohn-betegek életminőségét? Nem minden esetben elegendő a nyári napsütés a D-vitamin hiány rendezésére. 

Jó napot kívánok kedves kollégák! A Drhírek újabb adásával jelentkezünk.  

Első hírünk, hogy a finerenon, amely egy szelektív nem-szteroid mineralokortikoid-receptor antagonista gyógyszer, új szerepet kaphat a krónikus vesebetegség kezelésében. 3 nagy vizsgálat eredményei arra utalnak, hogy diabetes nélküli, glomerularis eredetű krónikus vesebetegségben is lassíthatja a vesefunkció romlását. A hatóanyag klinikai szerepe eddig a 2-es típusú diabétesszel társuló krónikus vesebetegség kezelésére korlátozódott. Azonban a finerenon alkalmazási köre meghaladhatja a jelenlegi ajánlásokban szereplő indikációs területet. A közelmúltban három rangos orvosi folyóiratban is jelentek meg publikációk arra vonatkozóan, hogy kiterjeszthető-e a finerenon kedvező hatása szélesebb betegcsoportokra. A FIND-CKD névre hallgató III. fázisú vizsgálatban diabetesben nem szenvedő krónikus vesebetegeket vizsgáltak. A résztvevők fele finerenont, másik fele pedig placebót kapott, mellette pedig renin-angiotenzin-rendszer gátló kezelést kaptak. Az eredmények alapján a GFR éves csökkenése alacsonyabb volt finerenon mellett, mint azoknál, akik csak placebot kaptak. Emellett csökkent a renális és kardiovaszkuláris események kockázata is, amelyeket a vizsgálat kompozit végpontjaként értékeltek.  A finerenon a kezelés 12. hónapjában 42%-kal csökkentette az albuminuriát és mérsékelte a vesefunkció tartós romlásának kockázatát. Az INFINITY nevű vizsgálat egy egyéni betegadatokon alapuló összevont elemzés volt, mely 3 vizsgálat eredményeit foglalta magában köztük a FIND-CKD adatai is szerepeltek benne. Az INFINITY eredményei alapján a veseelégtelenség, a szívelégtelenség miatti hospitalizáció és a kardiovaszkuláris halálozás kockázata is csökkent.  A finerenon a standard ACE-gátló vagy ARB-kezeléshez adva lassította a vesefunkció-romlást diabetes nélküli albuminuriás krónikus vesebetegségben és glomerularis betegségekben is kedvező hatást mutatott. A három közlemény együtt arra utal, hogy a mineralokortikoidreceptor-túlműködés gátlása nem kizárólag diabetesszel társuló vesebetegségben releváns stratégia. A szintetizáló jellegű INFINITY a hatás konzisztenciáját erősíti diabetes-státusztól, alapbetegségtől és kiindulási vesefunkciótól függetlenül. Az eredmények a finerenon alkalmazási körének érdemi bővülését vetítik előre. 

Következő hírünkben egy klinikai vizsgálat eredményeiről számolunk be, amelyben két monoklonális antitest hatékonyságát hasonlították össze a Crohn-betegség kezelésében. A SEQUENCE vizsgálatban a risankizumab és az ustenkizumab hatásait vizsgálták Crohn-betegek hosszú távú kezelésében. A vizsgálat egy fázis 3b direkt összehasonlító vizsgálat volt. A vizsgálatba olyan felnőtt betegeket vontak be, akik korábban tumor nekrózis faktor ellenes kezelésre nem reagáltak megfelelően. A klinikai választ és a remissziót az IBDQ, vagyis az Inflammatory Bowel Disease kérdőív segítségével értékelték. Emellett az SF-36 kérdőív fizikai és mentális komponenseit is elemezték. Az értékelések a 24. és a 48. héten történtek. A 24. héten a risankizumab-kezelést kapó betegek nagyobb arányban értek el terápiás választ és remissziót az IBDQ alapján. Az SF-36 fizikai komponensei nagyobb mértékben javultak az ustenkizumabbal kezelt betegekhez képest. A vizsgált időszakban a risankizumab csoportban alacsonyabb arányban fordult elő tartós fáradtság, alvási nehézség, depressziós tünetek és szorongás, valamint székletürítési kényszer.  

A mai adásunk utolsó híre, hogy egyes magas kockázatú csoportokban a nyári napsütés nem feltétlenül elegendő a D-vitamin pótlására. A D-vitamin hiányt gyakran szezonális problémaként értékelik, azonban egyes csoportok a napsütéses órákban gazdag évszakok során is kitettek lehetnek. A European Journal of Clinical Nutrition folyóiratban megjelent brit vizsgálat ezt a kérdést idősebb felnőttek és sötétebb bőrpigmentációjú, kisebbségi etnikai hátterű felnőttek körében elemezte. A vizsgálatba legalább 65 éves felnőtteket és legalább 18 éves, erősen pigmentált bőrtípusú, kisebbségi etnikai hátterű felnőtteket vontak be. A 25-hidroxi-D-vitamin szintjét – amely a D-vitamin státusz megítélésére leggyakrabban alkalmazott biomarker – ujjbegyből vett, szárított vércseppmintából határozták meg. Hiányállapotnak a 30 nanomol/l alatti értékeket tekintették. Az idősebb felnőttek körében a résztvevők 54,8%-ánál, a kisebbségi etnikai hátterű felnőttek 72,1%-ánál igazoltak 50 nmol/l alatti 25-hidroxi-D-vitamin szintet. A szezonális javulás elmaradása különösen figyelemre méltó volt: az elégtelenség/hiány aránya a nyári hónapokban sem csökkent érdemben. Az idősebb felnőtteknél június és augusztus között is átlagosan 55,6% volt az elégtelen D-vitamin-státusz aránya. A szerzők szerint az eredmények megkérdőjelezik azt a gyakorlati feltételezést, hogy a nyári napfény-expozíció a magas kockázatú csoportokban önmagában elegendő a D-vitamin-státusz helyreállításához. A jelenség hátterében több tényező állhat: idősebb korban csökkenhet a bőr D-vitamin-szintetizáló kapacitása, sötétebb bőrpigmentáció esetén alacsonyabb lehet az UV-B-hatásra képződő D-vitamin mennyisége, emellett az étrendi szokások, a kultúrától függő öltözködési szokások, az életmód és a földrajzi szélesség is befolyásolhatják a D-vitamin-ellátottságot.  Az eredmények ugyanakkor óvatos értelmezést igényelnek. A vizsgálat Észak-Britanniában zajlott, ezért más földrajzi régiókra csak korlátozottan extrapolálható. Összességében a vizsgálat arra hívja fel a figyelmet, hogy a D-vitamin-elégtelenség egyes magas kockázatú populációkban egész évben fennállhat. 

Amennyiben érdekesnek találta a hírösszefoglalót, az eConsilium felületén naponta olvashat újabb tudományos eredményekről. Következő hírösszefoglalónkkal két hét múlva ugyanekkor jelentkezünk. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket!